Nagyszénás nagyközség közúton Orosháza, Szarvas, Gádoros illetve Kondoros felől közelíthető meg, vasúton pedig az Orosháza- Mezőtúr vonalon fekszik. Megyénk nyugati részén található, Csákóval, Orosházával (Szentetornyával), Gádorossal, Csorvással, Csabacsűddel, Kardossal és Kondorossal határos. Egyháza jó szénatermő helyen épült, s azért nevezték el Szénásegyházának (Zenaseghaza) vagy röviden Szénásnak. Van egy olyan elképzelés is, hogy a templom építőjét nevezték Szénásnak, de ennek igen kicsi a valószínűsége.

A község létezéséről Zsigmond király 1403. november 23-án kelt adománylevele tesz először említést. Ekkor a király Zenaseghaza települést – több más Békés és Zaránd megyei faluval együtt – Maróthy János macsói bánnak ajándékozta. Ez nem jelenti azt, hogy községünk korábban nem létezett. Az 1994-es ásatás során minden valószínűség szerint Szénás templomát és temetőjének egy részét tárták fel a régészek a mostani falutól 10 kilométerre, észak-nyugatra a Szénás ér partján. A leletekből megállapítható, hogy falunk első templomát feltehetőleg Szent László (1077-1095) király idejében építették, tehát településünk 900 éves múltra tekinthet vissza.

Később, ahogy a lakosság száma növekedett, az épületet átalakították, kibővítették. A második írásos emlék 1461-ből való, amikor a Maróthy család a Szénás nyugati részén azelőtt létező Zeleméres (ekkor már Királyság) falu területének egy részét igyekezett visszaszerezni. 1468 novemberében több más faluból való jobbággyal együtt, 11 szénási jobbágy is részt vett a Kétsopron falu ellen végrehajtott éjszakai támadásban. Ez Békés vármegye két nagybirtokos családja, az Ábránffy és a Maróthy család közti viszálykodás eredménye volt. 1471-ből névszerint ismerjük falunk bíráját is, Bánya Lukácsot, aki jelen volt ekkor a budai Szűz Mária prépostság szentetornyai beiktatásán.

1476-ban, a Maróthy család kihaltával, a gyulai uradalom jelentős része, benne Szénás faluval visszakerült a király tulajdonába. Mátyás király halála után Corvin János örökölte. Corvin már apja halálának évében, 1490-ben elkezdte a birtokok adományozását, így Szénás Várkonyi Mihály kezére jutott. 1498-ban történt, hogy 41 szénási jobbágy Donáttornyán erőszakoskodott. A támadók között volt maga a bíró is. Sólyom Máté és az egyik esküdt, Tarbó János. Várkonyitól Corvin – nem tudni mi okból – visszavette falunkat, mert 1506-ban, amikor ő és fia, Kristóf meghalt, a király Corvin özvegyének Frangepán Beatrixnak adományozta.

Négy év múlva kihalt a Hunyadi család Corvin Erzsébet halálával, utána Brandenburgi György birtokába került. Karácsonyi János említette, hogy az 1530-as évek elején a szénásiak elfoglalták a királyságiaktól a Nádas és a Bodzás nevű réteket. Körül is árkolták azokat, de ezen felül a királyságiakat még a Csorvás útja nevű szántóföld használatában is akadályozták.
Falunk virágkorát az 1550-es és ’60-as években élte, ekkor a gyulai uradalomhoz tartozó település a négy legjelentősebb közé tartozott Békés vármegyében. 1559-ben 97 jobbágy és 20 zsellércsalád lakott itt. Összesen tizenegyen mértek baranyai és gönci bort. 1566-ban a török terjeszkedésnek Gyula vára is áldozatul esett, és ez, ha nem is mindjárt, de éreztette hatását falunkra. A török adóösszeírásban 1567-ben Szénás is szerepel, ekkor 113 család lakott itt. Az 1579-es összeírás már 145 családfőt sorol fel, tehát még szaporodott is a lakosság. Az 1500-as évek utolsó harmadát végigkíséri az a per, melyet a Felsőszécsényi Szénássy család folytat a Várkonyi családdal Szénás birtokolásáért. A pereskedésnek Szénás pusztulása vetett véget.

1596-ban a temesvári beglerbég zsoldjában álló tatársegéd csapatok feldúlták vidékünket. Az összes környékbeli falu ekkor pusztult el, és nem is települtek újra több mint 200 évig. A hosszú lakatlanság idején a templomok tégláit széthordták. 1733-ban egy bizottság járta be a megyét, régi települések nyomait kutatva. Azt írják, hogy a szénási templom alapjai még kivehetőek, de a falak anyagát elhordták.

Az 1720-es esztendő fordulópont Békés vármegye történetében. Ekkor a gyulai uradalmat – benne Szénást – III. Károly király Harruckern János Györgynek adományozta. Ő és fia előbb két, majd négy részre osztva különböző bérlőknek adta ki a pusztát legeltetésre. Mivel Harruckern Ferencnek nem volt, csak két leány örököse, így az óriási birtok más családokra szállt.

Jozefát Károlyi Antal vette feleségül, így 1798-ban Szénás nagy része Károlyi tulajdonba került. Unokái közül négyen osztoztak községünk területéből. Franciska (Sztáray Albertné) 1149 holdat, Jozefa (Trautmansdorf Józsefné) 5495 holdat, Lajos 3629 holdat, György gróf pedig 10.160 holdat kapott. Jozefa birtokának egy részéből lett később Taraj, Lajos birtokából Lajosszénás, György birtokából pedig György-Szénás, ami aztán több részre osztódott. 1840 körül kezdték építeni a majorokat. Lajos birtokán Lajosszénás, ettől nyugatra Lajos-kismajor és Bánfalva (Gádoros) közelében Kis-Szénás. Az utóbbi egy kis falucska volt, de néhány évtized fennállás után megszűnt, nevét egy major örökölte Szénás észak-keleti felében.

A környék legtekintélyesebb majorját Károlyi György építette Cifrában. Az emeletes kastély a család egyik alföldi központja volt. Ugyancsak ő építette Székes, Malmos és Pálmatér majorokat, Mihálytelket pedig fia, Károlyi Gyula. A gróf Károlyi család 1818-ban, Szénás dél-keleti részén egy 200 telekből álló kis napszámos falut alapított, melyet Kerek-Kurticsnak is neveztek. Minden telek 825 négyszögöl belsőségből és 12 hold szántóföldből állott. Ezt az ideiglenes falucskát aztán 1854-ben György gróf átköltöztette a község déli határára, Szentetornya mellé. Így alakult meg a mostani Nagyszénás 1863-ban, mely 1874-ben váltotta meg magát a gróftól. Első ismert bírója Tóth Mihály, első jegyzője pedig Sirk Károly volt. Mivel a falu lakosainak többsége orosházi származású, így vallás tekintetében az evangélikusok voltak többségben. 1834-től működött itt Győri Imre lévita, de ekkor a hitközség még Orosházához tartozott. Évtizedekig szolgálta a falut, a híveket Tomcsányi József lelkészként, tanítóként, presbiterként. Az 1895-ös esztendő jelentős állomás a Nagyszénási Evangélikus Egyház történetében, ekkor vált önálló hitközösségé. A mai is működő templomot 1900 július elején szentelték fel.

Gróf Károlyi Györgynek és fiának Gyulának komoly érdemei vannak falunk újratelepítésében és fejlődésében. Gyula gróf egy kápolnát is berendezett 1890-ben a cifrai kastélyban, a katolikus hívek számára. Az első lelkész Toldy Péter ferences rendi szerzetes volt. A kastély melletti különálló kápolnát valószínűleg az 1890-es években építették. A szénási katolikus egyházközség 1914-ben vált önállóvá, addig Orosháza fíliája volt. A templomot 1926. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján szentelték fel. A lelkészek közül ki kell emelnünk Aranyi Imrét, aki 1945. májusától 1988. szeptemberéig szolgált községünkben.

Nagyszénás első iskolája 1841-től működött és az evangélikus egyház tartotta fenn. 1884-ben egy nagyobbat építettek, melyet később hosszú ideig óvodának használtak. Ma ez az épület a Fecske ház, Fecske Pál evangélikus lelkész emlékére.

Az első állami, elemi iskola 1899-ben épült fel a községháza mellett, az akkori György utcában. Ma könyvtár működik ebben az épületben. A Hősök szobra melletti hat tantermes iskolát 1927. októberében avatták fel. Jelenleg az alsósok tanulnak itt, a felsősöknek 1982-ben egy új, modern iskolát építettek. A külterületen hét (a Szénáshoz csatolt Székács iskolával együtt nyolc) tanyasi iskola működött. Az utolsó, a taraji 1970-ben szűnt meg, mára mindegyiknek lebontották az épületét is. Ugyanúgy lebontották a majorokat is. Eltűnt Mihálytelek, Pálmatér, Kisszénás, Mészáros major, Geiszt major, Malmos, Cifra, Székes, Lajos-kismajor, csak Lajosszénás maradt meg teljesen átalakítva. A régi épületek közül két istálló és a kastély áll még.

Nagyszénás területe 1936-ban 16.487 kataszteri hold, 1940-ben és 1945 után jelentős területi átrendezések történtek. Szénástól Gádoroshoz csatolták Lajosszénás felét, Nyulast és Érpartot. A község területe viszont nem csökkent, mert Szentetornyától hozzánk került a Svábföldek és a Székácsföldek jelentős része.

A lakosság fő megélhetési forrása mindig a növénytermesztés és az állattenyésztés volt. Az I. világháborúban elesett hősök száma 168 fő. Emlékművűket, az Őrszem–et 1925. Október 25-én avatták fel. A II. Világháborúban 169-en haltak meg. Ők 1991. Június 2-án kapták meg a végtisztességet és emlékművet a Mendöl Tibor téren. A II. világháború során 1944. október 6-án érték el falunkat a szovjet csapatok. Nagyobb harcok nem voltak, a katolikus templom tornya kapott néhány belövést.

Az 1950-es években gyógyvizet találtak községünkben, 1966-ra felépült a Parkfürdő, mely évtizedekig működött, gyógyított. 1972-ben adták át az új művelődési házat, 1993-ban pedig a központi orvosi rendelőt. A lakosok száma 1890-ben 2817 fő volt, 1930-ban 6666 fő, melyből 3030 a külterületen élt. 1960-ban 7439-en, 1970-ben 7124-en éltek Nagyszénáson. Azóta a lélekszám fokozatosan fogy, közelít az ötezerhez. A külterületen kb. húsz tanyában laknak még.

A felsoroltakon kívül említsünk meg néhányat Szénás jelesei közül.

Torkos Kálmán (1857-1923) Orosházán született, vizsgái letétele után ott volt segédjegyző. Életútja Nagyszénáson folytatódott, ahová 1883. október 15-én hívták meg jegyzőnek. Itt 21 évig működött és igen nagy érdemeket szerzett a szegényes körülmények között élő falu sorsának javításában. Ezt azzal honorálták a szénásiak, hogy még aktív jegyző korában a község díszpolgárává választották. Hosszú ideig volt az evangélikus egyház felügyelője is. 1904-ben visszahívták Orosházára főjegyzőnek, ahol haláláig tevékenykedett.

Hegyi Lajos (1882-1937) szintén Orosházán született, 1900-tól 1933-ig volt községünk jegyzője. Különös érdemei vannak a község fásítása terén. A Sport és Ifjúsági Testedző Egyesület megalapítója és alelnöke. Szintén ő alapította az Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, ezenkívül a helyi Vöröskereszt Egyesület titkára volt. 1933-ban, amikor 33 évi szolgálat után nyugdíjba vonult, a képviselő-testület Nagyszénás díszpolgárává választotta. A községi sporttelepet és a sétakertet, melyet ő létesített, Hegyi Lajos térnek nevezték el. Az evangélikus egyháznak is hosszú évig felügyelője volt.

Dr. Láng Jenő (1864-1955) községi orvos 1896-tól 32 éven keresztül szolgált Nagyszénáson. Hosszú ideig tagja volt a községi és a katolikus egyház képviselőtestületének. Az I. világháború alatt 40 ágyas kórházat létesített a községben, annak vezető orvosa volt. Elnöke a Békés Megyei Takarékpénztár helyi fiókjának, a Stefánia szövetség szénási részlegének, a kaszinónak, a Közművelődési Egyesületnek, valamint a gyulai gyermekmenhely helyi telepbizottságának, melynek 22 éven át vezető orvosa is volt. A köztiszteletben álló orvosnak öt gyermeke közül Emil az I. világháborúban pilótaként hősi halált halt. Neve olvasható az Őrszem talapzatán. Nagyszénáson született másik fia,

Láng Rudolf (1904-1991) festőművész, jelmeztervező. Többek között ő tervezte az Egri csillagok című film jelmezeit. 1964-ben megkapta az Érdemes művész kitüntetést, 1969-ben pedig a Kalevala jelmezeinek tervezéséért a Finn Oroszlánrend első fokozatát. Több mint 200 rézkarc, 400 akvarell és 10.000 jelmezfigura fűződik nevéhez. Édesapjáról készült festménye díszíti orvosi rendelőnk előterét.

Nagyszénás egyik legjelesebb szülöttje Mendöl Tibor (1905-1966) földrajztudós, Mendöl Lajos, evangélikus lelkész fia. A Budapesti Tudományegyetemen végzett, majd a Debreceni Tudományegyetem oktatója lett. 1930-35 között a Sorbonne Egyetem ösztöndíjasa volt. Elsősorban a településföldrajz kutatásában jeleskedett. A Magyar Földrajzi Társaság alelnökévé választották, 1964-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját, majd posztumusz a földrajztudományok doktora címet. Szülőházának falán 1980 óta emléktábla őrzi emlékét.

Szintén községünk szülötte Sterbetz István (1924-2012) ornitológus, természetvédelmi főfelügyelő, több nemzeti parkunk létrehozója. Több könyvet is írt, melyekben olvasmányosan, közérthető stílusban mutatja be a természet szépségeit. Visszaemlékezéseiben nagy szeretettel ír szülőfalujáról, gyermekkoráról. Déváványán szobrot állítottak neki és emlékszobával tisztelegnek odaadó munkássága előtt. Több kitüntetést kapot, ezek közül legrangosabb a 2010-ben odaítélt Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikereszje. Mivel Sterbetz István jeles vadász is volt, ezért a községben lévő lőteret róla nevezték el.

Nagyszénáson született Mátrai (Magna) Sándor (1932-2002) atléta, labdarugó, a Ferencváros örökös bajnoka. Szülőfalujában kezdett el sportolni, majd Orosházán folytatta. Az atlétikáról a labdarúgásra váltott, rendkívüli gyorsasága miatt felfigyelt rá a Ferencváros csapata. 1953 és 1968 között 554 mérkőzésen játszott a Fradiban. Háromszoros magyar bajnok és egyszeres magyar kupa győztes. 1965-ben ő volt az év játékosa, és csapatkapitányként ő emelhette magasba a Vásárvárosok Kupájának serlegét. Nyolcvanegyszer játszott a válogatottban, háromszor szerepelt világbajnokságon.

Községünkben született 1936-ban Hidvégi Béla, akit ma a világ egyik legtekintélyesebb vadászaként tartanak számon. 1956-ban hagyta el Magyarországot és a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémiát. Tanulmányait Angliában folytatta, élelmiszeripari mérnökként végzett. Az 1980-as években hazaköltözött, hazahozta páratlan vadásztrófeáinak gyűjteményét, amit a Magyar Természettudományi Múzeumnak adományozott. A Keszthelyi vadászati kiállításon öt földrész vadvilágát felölelő – több mint 150, teljes életnagyságban kidolgozott, élethű környezetben kiállított példányt tartalmazó – trófeagyűjteménye a maga nemében a világ egyik leggazdagabb és leglátványosabb múzeumi kollekciója. Sopronban magángyűjteményből jött létre a Hidvégi Béla Vadászati Gyűjtemény állandó kiállítása, ahol öt kontinens ritkaságszámba menő és díjnyertes trófeái, egyedi népművészeti emlékei segítségével mutatják be a világvadász életét. Hidvégi Béla 2007-ben kiérdemelte az SCI legmagasabb kitüntetését, a Világvadász-gyűrűt, 2009-ben pedig a világjáró hegyi vadászok nemzetközi szervezetének, a legnagyobb tekintélyű Ovis Clubnak Hármas nagysorozat – (Triple Slam) – díját és gyűrűjét. Hidvégi Béla a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje és a legmagasabb hazai vadászati díj, a Magyar Nemzeti Vadászrend tulajdonosa.

1929-ben született Nagyszénáson Fábián Rózsa festőművész, tűzzománckészítő. Fő műfaja az akvarell. Nívódíjban, miniszteri dícséretben részült. 1975-ben megkapta a Derkovits emlékplakettet. A Vizualart alapítótagja, a Szőnyi István Alkotóközösségben dolgozik. Az akvarell technikát porcelánképek készítéséhez is alkalmazza, a Hollóházi Porcelángyár támogatásával. Szülőfalujában állandó kiállítása van.

Helyszűke miatt nem folytathatjuk a sort, habár még sok jeles egyéniség élt, dolgozott Nagyszénáson, Nagyszénásért. A helytörténeti kutatók évtizedek óta kutatják a múltat a község területén eddig több mint 130 lelőhelyet találtak. A leletek többsége szarmata-kori, de van sok avar, árpád-kori, honfoglalás kori is. Több olyan lelőhelyet ismerünk, amely feltétlenül megérdemelne újabb régészeti ásatást.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Nagyszénás nagyközségnek nem csak jelene, hanem tiszteletre méltó múltja is van.

Gyenge Antal