Erdélyi Zoltán (1949-2015)

Sírunk.
Lelkészként, emberként, jó barátként, közéleti személyiségként kifogástalan volt.
Isten szolgájaként a betegség adta megpróbáltatásait hittel viselte. Olvasom az Útmutató (a Biblia rendszeres olvasásához) április 30. csütörtökre szóló egyik igéjét. 2015. április 30-án hunyt el.
Boldog ember az, aki az Úrba veti bizalmát. /Zsoltárok 40,5/
Ő az Úrba vetette. Mi zúgolódunk, miért fosztotta meg tőlünk a halál? Köszönet az Úrnak, hogy eddig is nekünk adta. 2000. november 15-ével kezdte nálunk szolgálatát. Előttünk van mosolygós arca, tettre kész tekintete, hiszen szinte a semmiből kellett kiemelni gyülekezetünket. Leromlott lelkészlak, romjában visszakerült volt óvodaépület, a templom veszélyes tetőzete. Fazekasvarsándi hívei sokáig visszajártak hozzá, hihetetlenkedve látták az itt lévő viszonyokat. Felmerült bennük a kérdés: miért, hisz Varsándon új lelkészlakot hozott létre, a templom kívül, belül rendbe téve.ez1

Fotó: Pekár Áron

Két lelkész gyermeke már itt élt az anyaországban. Hamarosan a lelki szolgálat mellett orgonajavítás, a templomban padfűtés, a Fecske Pál gyülekezeti házban teljes felújítás és bővítés. Nagy volt az örömünk. Személyisége feleségével együtt már évekkel ezelőtt ismert volt Németországban, ahol nyelvüket tudva szolgáltak.
Megismerték, tudták, bízhatnak benne, és így gyülekezetünket hathatósan segítették általa. A Fecske Pál gyülekezeti ház falán lévő tábla is bizonyítja milyen komoly anyagi segítséget nyújtottak. Megújult templomunk tetőzete, a belső tér is visszanyerte harmonikus szépségét.
Ezek a látható tettek, s mennyi az, ami láthatatlanul épült a vasárnapi prédikációi által bennünk. Mindenre kiterjedő műveltsége, a teológiai ismereteken túl, lelki támaszt nyújtott a világi bánatokban, s reményt adott az Isten irgalmában, szeretetében bízva. A falu lelkésze volt. A közel 15 éves pásztorkodása nyomtalanul nem tűnhet el. Énekhangjára, esketési, keresztelési, temetési igehirdetésére, szavaira emlékszünk.
Betegsége idején is dolgozott híveiért, s a hitetlenekért, az elesettekért, a szenvedélybetegekért.
Míg volt, nem is tudtuk teljesen, ki volt a gyülekezetért? Sírunk.
Hisszük, Isten szolgája a megérdemelt helyet foglalja el az ítélet napján!
Neves írónk szavaival búcsúzunk: „Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.” (Jókai Mór)

A gyülekezet nevében: Aranka néni

 

Kulcsár Lászlóné írása

A lelkész búcsúztatóján készített képek és videó megtekinthetőek: